Vlagyimir Gubanov 15 évvel ezelőtt kapta ajándékba a kis loncsos
szürke korcsot, Tarasznak nevezte el, és nagyon szerette, de amikor
nyugdíjba ment, a kis pénzből csak nehezen tudta eltartani
kedvencét.
Ekkortájt látogatta meg Gubanovot unokahúga a Moszkva melletti
Vlagyimirból, és felajánlotta, hogy magához veszi a kutyát. A
megrázó búcsúzkodáskor a gazdi sírt, a kutya reszketett, de végül
elindult új lakhelyére.
Gubanov nem tudta megszokni, hogy hazaérkeztekor nem üdvözli
Tarasz, és reggelenként nem ébreszti nedves orrával a nyakát
bökdösve. Tarasznak is hiányzott a gazdi, mert egy hónap múlva
megszökött új helyéről.
Egy további hónap múlva pedig ahogy szokott, halkan bekopogott
Gubanov szárovi lakásának ajtaján. Amikor az ajtót nyitott, az öreg
kutya berohant régi helyére és azonnal elaludt.
Útközben csonttá-bőrré soványodott, oldalán nagy seb
éktelenkedik, a talpát véresre horzsolta. Csak három napi alvás után
tért magához, és akkor kezdett el enni.
Vlagyimir és Szárov légvonalban 285 kilométerre van egymástól,
de Tarasz aligha haladhatott az erdőségeken át légvonalban.
(MTI-Panoráma)
Forrás: Kutya.hu