Az amerikai és ausztrál nagyvárosok legtöbbjében újfajta parkokkal találkozhatunk. Ezekben a parkokban legálisan a kutyák póráz nélkül, szabadon futkosnak, játszanak gazdáik felügyelete mellett. Néhol a kicsi és a nagy kutyák külön részt kapnak. A parkok nagysága is változó, s némelyikük csak meghatározott időszakra (pl. este 9 és reggel 9 között) válik ’kutyás parkká’. Sokszínűek, de valami közös bennük: kutyák és gazdáik egyaránt jól érzik magukat bennük, nem jelentenek veszélyt, nem zavarják a környezetüket, betartják a gazdák bevonásával hozott szabályokat. Történik mindez ott, ahol évente mintegy 4,7 millió bejelentett kutyaharapás történik, a kutyák létszáma 2007-ben közel 75 millió és számuk folyamatosan nő (USA). Magyarországon a kutyák száma óvatos becslések szerint is 2 millió körül lehet, a bejelentett harapások pedig csak Budapesten elérik a két-háromezres számot. A fentiekkel szemben viszont itthon mivel találkozhatunk? Egyre szigorodó ebtartási szabályokkal, sivár, lehangoló kutyafuttatókkal, viszálykodó kutyás és nem kutyás táborokkal. A békés együttéléshez vajon ez lenne a helyes út?

A ’kutyás parkok’ mozgalma az 1970-es években indult San Franciscoban. Célja az volt, hogy a városokban létesítsenek olyan parkokat, melyekben a kutyák szabadon, póráz és szájkosár nélkül mozoghatnak, játszhatnak. De miért jó ez mindenkinek: kutyásnak, nem-kutyásnak egyaránt?
Magyarországon statisztikai értelemben minden családban él kutya. A kutyapopuláció nagyságának jelentőségét jól mutatja, hogy ma hazánkban a kutyák száma meghaladja a gyermekek számát (2007. évi KSH adatok szerinte 1 529654 0-14 éves gyermek él). Jelentős tehát a kutyások tábora, s a lakosság e jelentős hányadának igényeit is mindenképpen szem előtt kellene tartani. Mindannyiunk érdekében.
Az amerikai és ausztrál tapasztalatok azt mutatják, hogy a ’kutyás parkok’ nem csak a kutyák, kutyások, de a tágabb közösség érdekeit is szolgálják. Mindenki közös érdeke, hogy a kutyák megtanulják a helyes viselkedést, megfelelően szocializáltak legyenek emberre, állatra nézve egyaránt. Azokban a parkokban, ahol a kutyák szabadon futkoshatnak, kapcsolatot teremthetnek fajtársaikkal, a gazdák széles körével, kielégíthetik mozgásigényüket, a különböző ingerek sokasága pedig foglalkoztatja, ébren tartja figyelmüket. A felesleges energiák levezethetőek, a konfliktusok ellenőrzött körülmények közt rendezhetőek. A tapasztalatok az agresszivitás csökkenését is mutatják.
A kutyatartók szívesen keresik fel a kijelölt parkokat, egészségük javulása, emberi kapcsolataik növekedése figyelhető meg. És még egy fontos tapasztalat: a parkok átlátható, elfogadható szabályait szívesen betartják, s próbálják más kutyásokkal is betartatni. A parkba csak egészséges, rendszeresen oltott, féregtelenített állatot lehet bevinni, tüzelő szukát, és a többire veszélyt jelentő, agresszív állatot nem. A gazdának mindig kutya közelben kell maradnia, hogy kedvence viselkedését bármely szituációban kontrolálni tudja. Talán mondani sem kell, hogy mindenki köteles a saját kutyája piszkát eltakarítani.
Mint látható, szabályok vannak, de betarthatóak, s cserébe egy nyugodt, konfliktus-mentes séta lehetősége adódik játékkal, barátságokkal, biztonsággal.
S a város is nyer: kevesebb kutyapiszok, kevesebb agresszió, kevesebb, de legalább is időhöz, helyhez kötött ugatás és nem utolsó sorban, kevesebb konfliktus kutyások és nem-kutyások között.
A kutyás parkok fontosak a városoknak. A kutyatulajdonosok ugyanolyan jogokkal rendelkeznek, mint bármely más parkhasználók. Az sem elhanyagolható tény, hogy az állattartás felelősséggel jár. Ez magában foglalja az állat érzelmi-, szociális- és mozgási szükségleteinek kielégítését, megfelelően ingergazdag környezetben, de tágabb értelemben a többi ember (lakótárs, szomszéd, járókelő) biztonságának, nyugalmának a biztosítását is. A témára a Tokióban tartott XI. IAHAIO konferencián hívták fel a szakemberek figyelmét, a parkokkal kapcsolatos rengeteg pozitív tapasztalat mellett kiemelték, hogy egyre több országban terjed a kutyás parkok népszerűsége.

Sajnos Budapesten napjainkban épp ellenkező folyamatot figyelhetünk meg. A legtöbb kerületben a kutyákat pórázzal, szájkosárral lehet csak sétáltatni, a kijelölt kutyafuttatók szűkösek, sivárak. A kutyások – nem kutyások közti ellentétek komoly indulatokat szülnek, a harapásokról szóló sokkoló beszámolók a helyzetet csak tovább súlyosbítják. Nem lenne érdemes mások tapasztalataiból meríteni?
A betartható szabályok, a megfelelően ember-, állat-, és környezetbarát kutyatartás mindenki érdeke lenne. Tegyünk érte! A békés egymás mellett élés lehetősége közelebb van, mint gondolnánk!


Felelős Állatbarátok Egyesülete, Dr. Temesváry Kriszta elnök

Forrás: kutya.hu